Csapatépítő tréning a szigeten: előre főztek a medve bőrére...

2019. Oct. 08.

Séfek csatájának „álcázott” csapatépítő tréninget tartottak a Szalki szigeten.

Péntek délután a DKKA felnőttcsapatának hölgytagjai bebizonyították, hogy nem csak kézilabdázni, hanem főzni is tudnak. Négy csapatban küzdöttek meg az „arany fakanálért”, négy különböző étellel elkápráztatva az alkalmi zsűrit.

Stábunk a csapatépítő tréning végére érkezett, amikor már javában tartott a kóstolással egybekötött – ám szigorúnak nem mondható, de – szakszerű értékelés. A társadalmi zsűrinek felkért grémium oszlopos tagjai Cserna Gábor, Dunaújváros MJV polgármestere, dr. Dorkota Lajos, a Magyar Energetikai- és Közmű-szabályozási Hivatal elnöke és Nyakacska Zsolt, a Dunaújvárosi Kohász Kézilabda Akadémia (DKKA) ügyvezető igazgatója voltak. A DKKA ügyvezetője, a társadalmi zsűri egyik tagjaként elmondta, hogy a lányok négy csapatba „osztódva” négy ételt készítettek. A főzés előtti napokban sorsolással dőlt el, hogy ki melyik csapatban bontakoztathatja ki gasztrofelkészültségét, és az is, hogy melyik csapat mivel fogja elkápráztatni társait és persze a zsűrit.

Az erős és elkötelezett csapatokat a szakmai stáb tagjai is folyamatosan segítették: Imre Vilmos, Mátéfi Eszter, György László, Bába Mihály és természetesen a többiek is. Négy magyaros étek készült, mégpedig a lányok saját receptjei szerint töltött káposzta, marhapörkölt, lecsó és babgulyás. A Szalki-sziget kempingjében felállított és „üzemi hőmérsékletre hevített” bográcsokba a lányok által maguk vásárolta alapanyagok kerültek, és maguk hozták a főzéshez és a tálaláshoz szükséges eszközöket is. Az ifjú hölgyek nemcsak „saját főztjüket ették meg”, hanem belekóstoltak a konkurens csapatokéba is. Az ügyvezetőt idézve „előre főztek a medve bőrére”, azaz tartalékoltak a következő hazai, az október 12-i Mosonmagyaróvár elleni – remélhetőleg győztes – mérkőzés utánra, amikor is el fogják fogyasztani a teljes menüt. Az ügyvezető elmondta, hogy ez már a negyedik ilyen összejövetelük, és nagyon szeretik ezeket a lányok.

A csapatok felsorakoztak az eredményhirdetésre, amelynek vezérszónoka Cserna Gábor volt, aki elmondta, hogy a négy elkészítendő tradicionális magyar étel jó választás volt. És bár sorrendet is kellett állítani, itt mindenki győztes, hiszen beletette szívét-lelkét abba, amit csinált. Ezután egyegy jó szó kíséretében átadta a csapatoknak a díjakat, a megérdemelt fakanalakat. Sportnyelven szólva a „final four” sorrendje – a társadalmi zsűri döntése alapján – végül a következőképpen alakult: 1. Töltött káposzta szabolcsi módra, ahogy Zsolti szereti (az ügyvezető keresztneve után szabadon – a szerk.); 2. Marhapörkölt – lapockából készítve – akadémista módra; 3. Babgulyás Táborállás módra; 4. Szezonális lecsó, ahogy a kohászosok szeretik.

Dr. Dorkota Lajos nemcsak a főzés elméletében, hanem annak gyakorlatában is otthonosan mozog. A gasztroélmények előtt lapunknak elmondta, hogy örül ezeknek a közösséget még jobban összekovácsoló eseményeknek. Úgy gondolja, hogy ha olyan jól játszanak a hölgyek, mint amilyen jól főznek, akkor a bajnokságban – az akadémiai háttérrel – elérhetik azt a célt, hogy az erős középmezőnyben szerepeljenek. A város tulajdonában lévő, magyar csapatról beszélünk, amely mögött nem állnak milliárdos szponzorok. Az elnököt még az eredményhirdetés előtt kérdeztük, amikor is megosztotta velünk a lecsókészítés fortélyait. Nos, ahogy ő csinálja: nála a szalonna és kolbász az alap, háromféle paprikával, sok hagymával, kétféle pirospaprikával és persze tojással, ami a legvégén kerül rá. Egy specialitást is megosztott velünk, azaz fehér helyett lila hagymát használva, és „két főnként egy-egy deci száraz vörösborral” ráerősítve készül az úgynevezett érseki lecsó, amiben sem tojás, sem tejföl nem szerepel.

(Forrás: Dunaújvárosi Hírlap)