„ACÉL A SZÍV!”
Bába Mihály - emlékoldal
Bába Mihály 1955. június 30-án született Dunaújvárosban. 1970-ben kezdett dolgozni a Dunai Vasműben, mellette pedig a Dunaújvárosi Kohász SE birkózó szakosztályának kiváló sportolója volt. Pályafutása alatt kimagasló eredményeket ért el, a juniorok és a felnőttek közt is magyar bajnoki bronzéremig jutott. Az aktív sportolást követően – a Dunai Vasműben töltött munka mellett – masszőri pályafutását 1973-tól 1983-ig a Dunaújvárosi Építők labdarúgó csapatánál folytatta. Ezt követően 1984-től visszatért szeretett egyesületéhez, a Dunaújvárosi Kohászhoz.
1985-től volt masszőre az NB I-es női kézilabda csapatnak, ahol egészen március 16-áig tevékenykedett. Részese lehetett a női kézilabda csapat összes kiemelkedő eredményének: öt magyar bajnoki cím és ugyanennyi Magyar Kupa-győzelem mellett minden nemzetközi kupát megnyert az együttessel. Az elmúlt években hosszabb-rövidebb ideig különböző dunaújvárosi szakosztályoknál (férfi kézilabda, jégkorong, vagy éppen labdarúgás) tevékenykedett masszőrként. 2005-től 2009-ig a magyar női kézilabda válogatottnál folytatott masszőri munkát, ahol az Európa-bajnoki bronzérem és világbajnoki bronzérem megszerzésének is részese, fontos háttérembere lehetett.
Bába Mihály – vagy ahogy mindenki ismerte és szólított, Misike – mindig büszke volt arra, hogy ezeken a világversenyeken Dunaújvárost képviselhette; élete végéig kitartott szeretett egyesülete mellett! Nem kérdés, hogy az ország sportközössége is egy remek szakembert, kiváló embert veszített el személyében.
Van az emlék (...) Valaki itt hagyta őket. Valaki, aki elment. De hagyott valamit. Sok emléket. Sokszor felidézhetetlen, már csak foszlányokban, érzésekben, félelmekben, fájdalmakban, apró örömökben, pillanatokban élő emléket. Amelyek itt vannak egy darabka hangban, néhány képben, teleírt füzetekben, és Bennetek. Mert nem csak emléket hagyott. Annál sokkal többet. A valóságot. Az életet. Az emléket, amely tovább él. Nem szavakban, nem gondolatokban, nem tettekben, és nem tárgyakban. Hanem magában az életben. Egy másik életben. Ami az övé is. Így válik az emlék jelenné, jövővé."