Tapasztalt visszatérő

Ötszezonnyi távollét után tért vissza a Dunaújvárosi Kohász Kézilabda Akadémia csapatához a dunaújvárosi nevelésű Azari Fruzsina, akinek érkezésével két kiváló jobbszélsővel vághat neki együttesünk az előtte álló bajnoki és kupaidénynek. Új játékosainkat bemutató sorozatunk első részében vele beszélgettünk, s először arra kértük, hogy röviden mutassa be magát a csapat drukkereinek.
- Tíz évesen kezdtem el kézilabdázni, de előtte nagyon sok sportágba belekóstoltam. Végül a tenisz és a kézilabda között "kellett" döntenem, s elsősorban azért választottak a kézilabdát, mert mindig is szerettem csapatban játszani, s egy közösség tagja lenni. Nagyon szerettem volna lövő lenni, ám akkor nagyon vékonyka voltam, s mivel nem volt még elegendő erőm, ezért kikerültem a szélre. A dunaújvárosi időszak tizenkilenc éves koromig tartott, majd miután a Dunaferr NK csapata pénzügyi gondok miatt gyakorlatilag szétesett, én Székesfehérvárra szerződtem, ahol – egy év veszprémi kitérővel – négy idényen keresztül játszottam.
Mint azt együttesünk régi-új jobbszélsője elmondta, a székesfehérvári, valamint veszprémi időszak is kellett ahhoz, hogy rutinosabb, sokoldalúbb játékosként térhessen vissza Dunaújvárosba.
- Úgy gondolom, hogy mindenképpen jót tett számomra az elmúlt öt szezon, hiszen több különböző edzővel is dolgozhattam a Fehérvár KC, valamint a Veszprém csapatainál, aminek köszönhetően többfajta edzési módszert is megismerhettem, így mindenképpen tapasztaltabb játékosként tértem vissza Dunaújvárosba. Ami miatt természetesen nagyon boldog vagyok, hiszen dunaújvárosiként a szülővárosomban játszhatok, s az örömöt tovább növeli, hogy egy nagyon jó csapatba kerültem. A dunaújvárosi csapatszellem legendásan híres, s ezt az elmúlt másfél hét alapján én is csak megerősíteni tudom, egy remek hangulatú közösségbe kerültem, s biztos vagyok abban, hogy ez a közeg rengeteget segít majd abban, hogy jól szerepeljünk az előttünk álló szezonban.
Azari Fruzsinától arra is kíváncsiak voltunk, hogy mi az, amiben érzése szerint fejlődött az elmúlt időszakban, s mi az, amiben még előrébb kell lépnie ahhoz, hogy még összetettebb játékos lehessen.
- Székesfehérváron hatvan perces játékos voltam, nagyon sok rutint szereztem a nemzetközi, valamint a hazai mezőnyben is, ami talán segíthet nekem Dunaújvárosban is. Pal Oldrup Jensentől minden bizalmat megkaptam, s rengeteget tanultam a pozitív gondolkodásból, míg Mátéfi Esztertől a fegyelemre és a munkára való nevelést kapom, ami egy nagyon jó kombináció lehet. Fiatalabb koromban nagyon érzelmes játékos voltam, s bár az elmúlt években azért valamelyest keményedtem, még mindig nagyon tud bántani az igazságtalanság, s ez az érzelmesség azért még most is tükröződik a játékomon.
Végül azt kértük Fruzsinától, hogy árulja el nekünk, milyen célokat tűz ki saját maga, illetve a csapat elé a 2014/2015-ös idényben.
- A csapat céljai a felkészülés végén lesznek pontosan meghatározva, de én nagyon bízom abban, hogy az együttes, illetve én is képesek leszünk megvalósítani azt, amit a vezetőink kérnek, s lelkes szurkolóink is elvárnak tőlünk. Ami engem illet, most új helyzet előtt állok én is, hiszen eddig tulajdonképpen egyedül voltam a posztomon, most viszont két egyformán jó játékosra, Hosszu Bogira, valamint rám vár a feladat, hogy megoldjuk a jobb szélső feladatkörét. Boglárka szerencsére nagyon aranyos lány, biztos vagyok abban, hogy remekül együtt tudunk majd dolgozni, s egészséges rivalizálásunkból nem csak mi, hanem a csapat is rengeteget profitálhat majd az előttünk álló szezonban.