Jelenlegi hely

Heti apropó Iván Emesével

DKKA utánpótlás

2013. már. 05.

Sorozatunk újabb vendége a 15 évesen már felnőtt NB II-ben kézilabdázó, érdi Iván Emese Zita. Az akadémia egyik legtöbbet pályán lévő játékosa balkezes átlövőként és szélsőként is hadra fogható, és ezt ki is használják edzői. A serdülő korú játékos 300 gólnál tart a szezonban: az OSB mellett NB I ifi, junior, NB II. felnőtt mezőnyben is megállja a helyét. Rapatyi Tamás rövid, mosolygós jellemzése Emziről: "Hiszti, de az egyik legnagyobb fejlődés..."

Névjegy

Születési dátum: 1997. 09. 02.

Magasság: 174 cm

Súly: 66 kg

Mezszám: 11

Eddigi klubjai, edzői:

Szigetszentmiklósi NKSE – Roska Tibor, Márczy Gábor, Balika Tímea

Fehérvár KC – Németh Gábor

Dunaújvárosi Kohász KA – Rapatyi Tamás, Takács Józsefné

Kedvenc étel: aranygaluska

Kedvenc zene: a kemény rock kivételével szinte bármi

Kedvenc film: Lánybúcsú

Csillagjegy: szűz

Hogyan kezdtél el kézilabdázni?

Anyu is kézilabdázott, ő vitt le az edzésére. Korábban úsztam, de 8 évesen áttértem a szivacs kézire. Megtetszett, bár eleinte nagyon izgultam az edzések és mérkőzések előtt. Ez később elmúlt, főleg mert a napközi miatt csak az esti edzésekre tudtam járni, a nálam nagyobbakhoz.

Mikor, milyen elképzelésekkel kerültél Dunaújvárosba?

2011 őszén a szigetszentmiklósi csapattal játszottunk az akadémia ellen itt, Dunaújvárosban. Sok lányt ismertem, hiszen a régióválogatottban együtt szerepeltünk Kemény Dóriékkal. Rapatyi Tamás bácsi jött oda meccs után, hogy lenne-e kedvem az akadémiához. Aztán decemberben a válogatón Mátéfi Eszter is megnézett, és ő is bátorított. Mivel nyolcadikosként amúgy is a folytatáson gondolkoztunk, pont jókor jött ez a találkozás. Felvételiztem a Rudasba, és nyáron átigazoltam.

Hogyan ment a beilleszkedés, volt-e ami nehézséget okozott?

Nem volt ilyen, minden ment, mint a karikacsapás. Jó, hogy többen voltunk újoncok, különböző városokból, sőt, határon túlról is. Mindenkiben volt egy kis drukk, de hamar összebarátkoztunk. Bodó Letícia, és a kollégiumi nevelőnk, Julika néni sokat segítettek. Mi Berta Biankával már ennyi idő alatt is igazi barátnők lettünk, de a többiekkel is megértjük egymást.

Sok csapatban játszol, hiszen a jobb átlövő ritka kincs. Hol érzed magad a legjobban?

Természetesen az NB I-es ifjúsági és junior bajnokságnak van a legnagyobb rangja. Mi is ezt vesszük a legkomolyabban, erre koncentrálunk. Az itteni eredmények nagyon fontosak. Az NB II-ben különös élmény volt ősszel otthon, a Szigetszentmiklós ellen játszani. Úgy izgultam, mint régen, nagyon akartam bizonyítani. Szerencsére nyertünk, és a régi csapattársak kedvesen fogadtak. Azt mondták, jól döntöttem, hogy Dunaújvárosba igazoltam.

Az elmúlt héten négy napon, öt mérkőzésen szerepeltél. Mennyire visel meg a sorozatterhelés? Nem unod időnként a kézilabdát?

Hát ez tényleg durva volt, de a mostani hét se lesz könnyebb. Soha nem unom a játékot, de ez a terhelés testileg, lelkileg rengeteget kivesz belőlem. Vasárnapra nagyon elfáradok, de hétfőn már várom a következő meccset. Szerencsére a sérülések elkerülnek, ez a legfontosabb.

A kevés szabadidődet mire fordítod szívesen?

Nincs olyan. A kézilabda – tanulás – pihenés kitölti az életemet. Az otthoni barátaim szoktak hívni buliba, de tudják, hogy úgy sem megyek. Igazából nem is hiányzik. A kézilabda most kárpótol ezekért. Egy-egy jó filmet azért szeretek megnézni.

Milyen az élet a kollégiumban? Hogy viseled, hogy ritkán utazhatsz haza?

A kollégium egyszerűen szuper, nagyon jó a közösség. Hamar megszoktam, szeretek ide megérkezni a csajokkal. A szüleim és a két húgom persze hiányzik, de szerencsére anyuék sok meccsemen ott vannak. Élvezem minden előnyét annak, hogy a Kohász kézilabda akadémián sportolhatok.