Pál Eszter az EYOF-ról

- Ez már nem az első válogatottságom volt, ugyanis két éve decemberben az akkori edzőmet Vártok Ákost felkeresték, hogy a játékoskeretéből szeretnének három embert, többek között engem is behívni válogatott összetartásra. Tavaly decemberben újra behívtak összetartásra, ahol a NEKA csapatával játszottunk edzőmérkőzést. Idén megjött az áttörés és márciusban, a Szlovákiában rendezett tornára utaztam a válogatott bő tizennyolcas keretével. Ez a keret később júliusban egy újabb összetartáson vett részt, ahol az alapozás első hetének a végén tudtuk meg ki az a tizenöt, aki utazhat Bakuba.

Azt kell tudni, hogy ebben az U17-es korosztályban két ág van, ez a két ág osztódik ketté, az egyik része utazott idén Bakuba az EYOF-ra a másik fele pedig Celjébe, az Európa-bajnokságra, ahol a magyar válogatott az első helyen végzett. Személy szerint nagyon jól éreztem magamat az olimpián, ugyanis felemelő érzés volt, hogy egy olyan helyre utazhattunk, ahova nagyon kevesen, főleg Magyarországról. Emellett fantasztikus hangulat vette körül mind a csapatot, mind pedig a többi sportolót, számomra nagy élmény volt, hogy láthattam az olimpiai láng megérkezését, és már az első nap egy nagy bulival indítottunk. A lakófaluról csak annyit, hogy teljesen olyan, mint a felnőtt olimpia, nagyon szép és kedvesek az emberek, hihetetlen. A legfontosabb és számomra a legmeglepőbb az volt, hogy a többi sportoló is eljött a mérkőzéseinkre és szurkoltak nekünk. De az élet nem csak játék és mese, másnap kemény edzésekkel kezdtünk. A játék rám eső részében ifj. Kiss Szilárd és Kun Attila kettős leginkább védekezésben és a gyors lerohanásokban számított rám.

Az előbbivel igencsak megelégszem, eléggé masszívan védekeztem én is, illetve kollektívan a csapat is, a felállt fal elleni támadásban és a cselezésekben éreztem némi hiányosságot, így azon van még mit javítanom. Nagyon örültünk a bronzéremnek, én egy kicsit a franciák elleni (24-26)-ra elveszített mérkőzésünket sajnálom, mivel szerintem ezt hozhattuk volna. Úgy gondolom rengeteg kitartás és szorgalom, illetve küzdeni akarás kell ahhoz, hogy valaki ide eljusson. Volt sok kudarcom, de sosem mondtam azt, hogy feladom. A hazai helyzetet figyelve, a Kohásznál biztos jövőm van, úgy gondolom, mind az edző, mind a csapattársaim számítanak a tudásomra, nagyon szeretek itt játszani, erős a hazai bajnokság, akárcsak a felnőtteknél. Idén az ifjúsági bajnokságban megcélozzuk az első három hely valamelyikét, míg az NB1/B felnőtt bajnokságban az ötödik hely környékére várom a csapatot. Ehhez dolgoznunk kell rengeteget, védekezésben itt is kiválóak vagyunk, míg a támadójátékunkon kicsit alakítani kell, de úgy gondolom ez csak edzés kérdése. A jövőre nézve szeretnék később a felnőtt NB I-be felkerülni és ott játszani a lányokkal, és később számolok a felnőtt válogatottba való bejutás lehetőségével is.