37 éve a Dunaújvárosi kézilabdáért él

Anita 1987-ben érkezett Dunaújvárosba és a játékoskarrierje alatti másfél éves fehérvári kölcsönben töltött időt leszámítva immáron 37 éve dolgozik a dunaújvárosi kézilabdáért. Kevesen mondhatják el magukról, hogy sportolóként ennyi mindent elértek, és azóta is ebben dolgoznak. Eredményeit tekintve ötszörös magyar bajnok, ötszörös Magyar Kupa győztes, a nemzetközi porondon a csapattal elhódította a BEK-et, a KEK-et, az EHF Kupát, illetve a Szuper Kupát is. Az 1998/1999-es szezonban a Dunaferr NK gárdája a hazai pályán elért 25-23-as győzelem után 26-26-os döntetlent játszott a Krim Electa Ljubljana otthonában, s elhódította a Bajnokcsapatok Európa Kupáját. A mai napig örömmel gondol vissza az akkori eseményekre Györgyné Oblisz Anita, aki természetesen teljesen más szerepkörben, de azóta is a dunaújvárosi kézilabdáért dolgozik minden nap. Ő elevenítette fel emlékeit a döntővel és a csapattal kapcsolatban.

Egyszerűen leírhatatlan az a hangulat, amit abban a szezonban átéltünk. Igazán kiélezett csaták folytak már a csoportmeccsek alatt, de aztán a negyeddöntőtől kezdve hihetetlen izgalmak jöttek.

Először az Ikast elleni két mérkőzésen kellett helyt állni, a dániai túra során a vereség ellenére összesítésben végül két gólt meg tudtunk tartani a hazai pályán szerzett előnyünkből, így jöhetett a Hypo, akik akkoriban dominálták a nemzetközi női kézilabdát. A visszavágón, a dunaújvárosi jégcsarnokban 4000 ember szurkolta ki az idegekkel nehezen bírható hetespárbajban a győzelmet és az ezzel járó döntőbe kerülést. Komolyan, még a csillárról is lógtak az emberek a helyszínen.

Ehhez a meccshez képest - kis túlzással - a Krim Electa Ljubljana elleni döntő izgalommentes volt. A döntő első, dunaújvárosi mérkőzésén el tudtunk lépni az ellenféltől, de ez az előny a végére sajnos kettő gólosra apadt, akadt is olyan, aki úgy vélte, ezt a minimális előnyt nem tudjuk majd megőrizni. Ez azonban sikerült a 26-26-os döntetlennel, méghozzá úgy, hogy végig kezünkben volt a meccs, igazából nem is adtunk esélyt a szlovénoknak arra, hogy legyőzzenek minket. Ljubjanába is nagyon sok szurkoló érkezett, sokan be sem tudtak jutni, olyan érzése volt az embernek, mintha otthon játszottunk volna. Megnyertük a BEK-et!

A diadal után mikor hazaértünk vártak ránk a hűséges szurkolóink. Ennyi év távlatából is rázza az embert a hideg, ha rá visszagondol, hogy mennyit küzdöttünk ezért a sikerért. Az már csak hab a tortán, hogy ebban a szezonban tripláztunk, azaz nemzetközi siker mellett a bajnokságot és a Magyar Kupát is mi nyertük meg.

A siker rengeteg összetevője volt, de ami kiemelendő, hogy igazából minden adott volt számunkra: remek vezetők tehetséges játékosok, remek csapategység, kiváló edzők, felkészült szakmai stáb, fanatikus szurkolótábor; egy olyan családias légkör vett minket körbe, ami mai ésszel felfoghatatlan egységbe kovácsolt minket a pályán és azon kívül is. Mindenki hozzátett valamit, ha voltak is problémák, nem volt igazi akadály, nem volt semmi olyan, amit nem tudtunk volna együtt megoldani. Mindenkinek megvolt a szerepe, volt, aki játszott a zongorán, akadt, aki cipelte, alalázattal voltunk egymás és a játék iránt.

A döntő visszavágójának jegyzőkönyve:

Krim Electa Ljubljana - Dunaferr SE 26-26 (12-11)
KE Ljubljana: Jovanovics - Bobocea, Mijatovics, Derepasko 6(2), Doler 4, Oder 1, Sturm 10(4). Csere: Brezovar (kapus), Matuszewska 5, Gogirla. Edző: Vinko Kandija.
Dunaferr SE: Farkas - Pálffy 4, Balogh B. 3, Siti B. 2, Bohus 2, Mátéfi 8(4), Takács 3, Csere: Hamerliková (kapus), Simics, Oblisz, Radulovics 4. Edző: Zsiga Gyula.

A BEK-et összesítésben 51-49-cel a Dunaferr nyerte!