Csalódás a kupában - a bajnokságban ennél több kell

Finoman szólva sem alakult úgy csapatunk hétvégéje, ahogy azt a gárda vezetői és szurkolói remélték. A Magyar Kupa kecskeméti négyes döntőéjben ugyanis a mieink előbb egy vállalható mérkőzésen szenvedtek négygólos vereséget a későbbi győztes Ferencvárostól, majd a bronzmérkőzésen nagyon simán, 30-24-re kikaptak a Debrecentől, így "csak" a negyedik helyen fejezték be a sorozat fináléját. Vereség és vereség között is van azonban különbség, s bár a Fradi elleni 29-33 alkalmával is akadtak hibák a játékban, akaratban, sebességben, fegyelmezettségben hozták az elvárt szinte kézilabdázóink. A Debrecen ellen viszont mintha kicserélték volna a csapatot, támadásban nagyon sok volt az egyéni játék, a védekezésből hiányzott a keménység, hiába kérte tanítványait többször is arra György László vezetőedző, hogy az ellenfelet megmozgatva, hosszú lefolyású támadásokkal igyekezzenek gólt szerezni, a taktikai fegyelem betartásával is akadtak problémák. Ennek így nem is lehetett más a vége, mint a Debrecen magabiztos győzelme, ami egyben biztosította is a Loki számára azt, hogy a következő szezonban ismét kilépjen a nemzetközi mezőnybe.

A dunaújvárosi szurkolók érthetően csalódottan vették tudomásul kedvenceik vereségét, s meglehetősen szomorú volt a csapat vezetőedzője, György László is, aki már hétfőn kora reggel a DKKA irodájában elemezte a vereség okait, s mint azt érdeklődésünkre elárulta, nem is elsősorban a mutatott teljesítmény miatt volt elégedetlen a kecskeméti kupahétvége eredményeivel.

- Ugyan viszonylag szoros meccset játszottunk a Fradival, ott azért úgy éreztem, a fővárosiak annyit adtak ki magukból, hogy megnyerjék a mérkőzést, s amikor egy kicsit szorosabbá vált az állás, ráléptek a gázpedálra. Ennek ellenére voltak nekünk is nagyon jó szakaszaink a mérkőzésen, a fiatalok is hozzá tudtak tenni a védekezéshez és a támadáshoz, szóval összességében jó meccset vívtunk a Fradival. Ezt követte a második mérkőzés, s bár mindkét csapat számára nagyon fontos volt a meccs, ezt sokkal jobban lovagolta meg a Debrecen, s a játék minden elemében felül tudtak múlni minket. Pedig jól kezdtük a találkozót, de sajnos visszatérő jelenség, hogy idővel visszaesik a teljesítményünk, fegyelmezetlenek vagyunk, többször is öncélúságba megy át a támadójátékunk, s ebből adódóan gyorsan, rossz hatékonysággal fejezzük be a támadásainkat, melyekből az ellenfeleink azonnal és hatékonyan lekontráznak minket. Így volt ez most is, a Debrecen hamar fordítani tudott, s tudatosan, szépen felépítve a játékát, egyértelműen megvert minket. Nagy szomorúságomra több játékos hozzáállásával sem lehettem elégedett, ezt nekem kell majd számon kérni a csapat tagjain, s számon is fogom kérni, mert ez nem fordulhat elő a közeljövő mérkőzésein – árulta el György László.

Már csak azért sem, mert a kupabronz elvesztésével egy lehetősége elúszott a mieinknek arra, hogy kivívják a nemzetközi kupaszereplés jogát. Ezt most már csak egy jó bajnoki szerepléssel tehetné meg együttesünk, mely jelenleg a negyedik, még EHF Kupát jelentő helyen áll a tabellán, ám szakvezetőnk szerint ennek eléréséhez komoly bravúrra lesz szükség.

- Tartom, hogy mindig a legmagasabb célt kell kitűzni, akkor is, ha azt esetleg végül nem is éred el, de ezzel együtt kutya kötelességünk ezért elkövetni minden tőlünk telhetőt. Azt is látni kell azonban, hogy a mostani negyedik helyünk szerintem erőn felüli, a szezon előtt a 4-6. helyet tűztük ki magunk elé, ha hatodikak leszünk végül, azt is sikerként kell elkönyvelni, hiszen, ahogy azt korábban is elmondtuk, egy nagyon nehéz, megerősített bajnokságban veszünk idén részt. Vannak győzelmek, s el kell fogadnunk, hogy vannak vereségek is, de ezeket is a helyükön kell kezelni. Az idei bajnokságban rengeteg a meglepő eredmény, úgymond kisebb csapatok is többször legyőzték már a nagyobbat, de sok van még hátra a szezonból, s mi továbbra is a legjobbra törekszünk. Ehhez azonban mentalitásban változás kell. Egy edzőnek, vagy egy vezetőnek, netán a szurkolónak ne kelljen azt kérnie egy játékosától, hogy csússzon-másszon, szívvel-lélekkel küzdjön a mérkőzésen, ennek alapból kellene jönnie sőt, alap kell, hogy legyen. A vereség része a játéknak, amennyiben jobb az ellenfél, el kell fogadnunk, a vereség mikéntje azonban egyáltalán nem mindegy. Úgy érzem, hogy mentálisan kell rendet tenni most elsősorban, először is mindenkinek önmagában. Aztán jön a csapategység, meg kell tanulnunk újra egymásért küzdeni, s ha egymás sikereinek tudunk örülni, s egymást kiszolgáljuk, az eredményre vezet, még akkor is, ha egy erősebb csapattal játszunk, s pont ez hiányzott belőlünk a hétvége mérkőzésein. Idén lesznek még ilyen találkozóink, ahol nálunk erősebb együttessel szemben kell pályára lépnünk, s ellenük csak igazi csapatként, egységesen nyerhetünk, ennek elérése lesz a közeljövő legfontosabb feladata – foglamazott vezetőedzőnk.