Remek viborgi napok

Nyári felkészülésük negyedik hetében járnak akadémiánk felnőtt csapatának játékosai, akik az előző hetet Dániában, Viborgban töltötték, ahol a kőkemény fizikai munka mellett két tesztmérkőzést is játszottak. György László tanítványai előbb az idei szezonra nagyon megerősített Randers ellen léptek pályára, melytől 30-25-ös vereséget szenvedtek, majd a dán bajnokság legutóbbi negyedik helyezettje, a Viborg volt az ellenfél, s bár ezen a találkozón nagyon közel álltak a sikerhez a továbbra is tartalékos dunaújvárosiak, végül 29-29-es döntetlent értek el vendéglátójuk ellen.

Együttesünk szombaton érkezett haza Dániából, s bár pár nap szünetet követően holnap már folytatja a közös munkát, mi arra kértük György László vezetőedzőt, hogy tekintsen vissza a csapat mögött hagyott hétre, s értékelje kézilabdázóink viborgi napjait.

- Legjobb periódusban mentünk ki, azt a munkát, amit elterveztünk, az itthoni kánikulában nem tudtuk volna elvégezni, Dániában tökéletes körülmények között dolgozhattunk most egy hétig. Napi három közös gyakorlásunk volt, a délelőtti edzések a fizikai munkáról szóltak, a futásokról, illetve a kondicionális programról, míg délután technikai, taktikai edzéseket vezényeltünk kollégáimmal a csapat tagjainak. Játszottunk kettő tesztmérkőzést is, mindkettő nagyon hasznos volt számunkra, mert előjöttek azok az elsősorban az összeszokatlanságból adódó hiányosságaink, amelyeket a közeljövő edzésein és találkozóin javítanunk kell és fogunk is. A fő hangsúlyt a nagy tempójú játékra fektettük, a védekezésben egy-két variációs lehetőségét próbálgattuk, ilyen volt a nyitott formából a zártba átállás és fordítva, voltak ebben sikereink, de nyilván ezt is tovább kell finomítanunk még. A Viborg elleni találkozónk már sokkal jobban sikerült, mint a Randers elleni, minden bevethető játékosunk pályára lépett, voltak kellemes meglepetések, de az tetszett a leginkább, hogy idegen környezetben, két nagyon jó csapat ellen sem voltunk megilletődve, a játékunkat akartuk játszani. Felvállaltuk a kemény stílusú védekezést, a játékvezetői felfogáshoz is próbáltunk alkalmazkodni, mert érezhetően más kézilabdát kell idén játszanunk, borzasztó agresszív, kemény védekezéssel kell megállítani majd ellenfeleinket. Célunk volt az új játékosok minél hamarabbi beépítése is, s szerencsére könnyű helyzetben vagyunk, mert mindannyian nagyon jól reagáltak az eddigi munkánkra. Látszik, hogy akarnak dolgozni, fel akarják venni azt a tempót, amiben edzünk, igyekeznek a lehető leghamarabb elsajátítani azt a taktikát, amiben mi játszunk. Jó befogadó képességgel rendelkeznek, intelligensen sikerült ezt nekik véghezvinni, hamar tanultak ezekből a dolgokból, szorgalmasak, szóval csak pozitívan tudok nyilatkozni az újakról, de úgy összességében a csapat minden tagjáról egyaránt.

György László elmondta még, hogy a csapat tagjai legközelebb kedden délután találkoznak egymással, s veszik fel újra a munkaruhát. A térdműtétje után épülőfélben lévő Kovács Anna várhatóan megpróbálkozik a teljes értékű edzésekkel, a junior Európa-bajnokság All Star csapatába beválasztott Klujber Katrin egyelőre pihen, majd csütörtökön beszéli át a szakvezetéssel azt, hogy milyen munkát végzett a közelmúltban, s ezt követően döntenek majd arról, hogy mikor csatlakozik be a felkészülésbe. A hasnyálmirigy-gyulladással kezelt Cifra Anita visszatérésének időpontja ugyanakkor még bizonytalan, rá további vizsgálatok várnak a közeljövőben.

Akadémiánk irodavezetője, Horváth Tibor remek kapcsolatokkal rendelkezik Dániában, így tőle arra voltunk kíváncsiak, hogy a hazaiak miként fogadták csapatunkat, s mi volt a véleményük együttesünkről az edzőmérkőzések után.

- Az tudni kell Viborgról, hogy egy háromszoros BL-győztes csapat, amikor én ott dolgoztam, akkor is a BL-ben szerepeltek és náluk minden körülmény adott ahhoz, hogy csak és kizárólag a munkával foglalkozzunk. Ez egy harmincezer lakosú kisváros, de tizennyolc hitelesített kézilabda pályájuk van, s ezen kívül az iskolákban is több pályájuk van, náluk tényleg minden a kézilabdáról szól. A két klub között ráadásul nagyon jó a kapcsolat, s tényleg nagyon törődtek velünk, amíg kint voltunk, minden kívánságunkat lesték, s teljesítették is. A dánokra jellemző, hogy egy-egy edzőtáborban spártai körülmények között készülnek, ezt mi is tapasztalhattuk, mikor megérkeztünk és elfoglaltuk a szállásunkat, ám miután György László jelezte, hogy ez azért nekünk annyira nem felel meg, mire végeztünk az első edzésünkkel, addigra az egész csapatot elhelyezték az egyik helyi négycsillagos szállodába. Az már csak hab volt a tortán, hogy innen alig egy kilométerre volt egy olyan atlétika pálya, melyet bárki megirigyelhetne, s mivel az első két napon még nem kezdődött el a Generation Handball elnevezésű nemzetközi utánpótlás tornájuk, nyugodtan használhattuk a viborgiak edzőközpontját, ahol négy kézilabda pálya van, illetve a mindennel felszerelt fitnesszközpontjukat is. Ráadásul kaptunk tőlük egy buszt, ami percre pontosan értünk jött, amikor kértük, szóval semmire nem lehetett panaszunk, olyan körülmények között dolgozhattunk, hogy tényleg csak és kizárólag a munkára koncentrálhattunk. Ami pedig a felkészülési meccseinket illeti, a Randers egy nagyon erős csapat lesz idén, új edzőt hoztak, több válogatott játékost igazoltak, s bár nagyon fáradtak voltunk ellenük, mégis egy igen jó mérkőzést vívtunk velük. A mérkőzés után mondták is a dánok, hogy látták, nem vagyunk olyan frissek, mint ők, tudják, hogy három meghatározó játékosunk hiányzott, szóval láthatóan felkészültek belőlünk annak ellenére is, hogy ez mindössze egy edzőmérkőzés volt. Nagyon büszkék voltak arra, hogy a magyar bajnokság negyedik helyezettje ellen játszhattak és ezúttal nyertek is, mert azt azért ne felejtsük el, hogy amikor megnyertük az EHF Kupát, akkor az elődöntőben éppen őket győztük le. A viborgiak nagyon komoly presztízscsatának fogták fel a meccsünket, direkt estére tették, hogy a lehető legtöbb néző kijöjjön, nagyon akartak játszani ellenünk, de mivel azért ez mégis csak egy felkészülési találkozó volt, azért mindkét edző nagyon sok mindent kipróbált. Mindent összevetve tehát egy nagyon eredményes és jó hetet zártunk Viborgban, amiért természetesen nagyon hálásak vagyunk vendéglátóinknak.

Ugyan a térműtétjéből lábadozó Kovács Anna még nem léphetett pályára a dániai edzőmérkőzéseken, csapatunk kapitánya is elutazott Viborgba, s lelkiismeretesen elvégezte a rá szabott feladatokat, majd a hazaérkezést követően szintén visszatekintett a csapat mögött hagyott hétre, s emellett elárulta azt is, nagyon várja már, hogy végre mérkőzésen is pályára lépjen együttesünkben.

- Hát az biztos, hogy ez volt eddig a legkeményebb hetünk, az első három nap napi hármat edzettünk, ami úgy nézett ki, hogy reggel kilenckor volt egy nem túl kellemes futásunk, rögtön utána jöhetett a kondi, majd délutánonként jöttek a labdás edzések, melyeken már a taktikával foglalkoztunk, az erőnléttel nem, de ezek a két órás gyakorlások is alaposan igénybe vették a társaságot. Nem volt tehát könnyű hetünk, de nagyon kell ez az időszak arra, hogy jól felkészüljünk a szezonra. Az időjárás szerencsére nagyon kedvező volt számunkra, például az első napon egyből futottunk 6400 métert, amiből az első 400 volt száraz, utána ömlött az eső, de még ez is sokkal hálásabb volt annál, ami itthon volt, közel negyven fokban nem tudtuk volna elvégezni azt a munkát, ami Viborgban várt ránk. A felkészülési mérkőzéseken még látszott, hogy igazából a terhelésre mentünk rá, sok futással, agresszív védekezéssel, ami elég sokat kivesz a játékosokból. Ebből a két meccsből persze sok következtetést még nem lehet levonni, látszott, hogy nagyon fáradtak voltunk, minden meccsünk előtti reggel ugyanúgy futottunk, mint addig, nem volt könnyítés, s ez bizony benne is volt a lábakban. Ehhez képest jól mentek a lányok, persze voltak hibák is, de helyenként nagyon jól, kreatívan játszottunk, szóval ezzel nem lesz probléma a tétmérkőzéseken sem, jól teljesítettünk, úgy, amire lehet majd építeni a közeljövőben. Ami pedig engem illet, a héten már szeretnék teljes értékű edzésmunkát végezni, s ha minden probléma nélkül lemennek az edzések, akkor szeretnék minél előbb pályára is lépni már.