Bemutatkozik: Sziráki Boglárka

Mint arról a közelmúltban beszámoltunk, hét játékossal erősítettük meg játékoskeretünket a 2020/2021-es szezonra, s hetente frissülő sorozatunkban őket igyekszünk bemutatni akadémiánk drukkereinek. A sort Sziráki Boglárka kezdi, aki már tizenhat évesen pályára léphetett az NB I-ben, s mint azt fiatal irányító érdeklődésünkre elárulta, a sport mellett a tanulást is rendkívül fontosnak tartja.

- Mutasd be magadat pár mondatban! Mesélj egy kicsit az eddigi karrieredről!

- Hat évesen kezdtem el kézilabdázni Tápiószelén az Euronovex USE csapatában, s már elég korán eldöntöttem, hogy nekem ebben a sportágban magasabb rendű céljaim vannak. Voltam Vácon, utána az MTK-ban, majd a Szent István SE-hez igazoltam, s onnan jövök Dunaújvárosba. Kicsiként azt mondtam, hogy világbajnok kézilabdázó leszek, voltam a régió válogatottban és az ifjúsági bajnokságban is a gólkirálynő, ezekre büszke vagyok, de most az a célom, hogy válogatott játékos legyen belőlem.

- Mi segített abban, hogy a DKKA-t válaszd a következő csapatodnak?

- Mindenképpen szakmai előrelépésének tartom azt, hogy Dunaújvárosba igazolhattam. Leginkább a szakmai vonal volt az, ami segített meghozni a döntést, a fejlődésemhez úgy gondolom, hogy nagyrészt hozzá tudnak itt járulni, s jó ugródeszka lehet számomra, hogy elérjem a céljaimat.

- Ismered valamelyik leendő csapattársadat?

- Igen, több csapattársamat is ismerem, például Barján Biával Vácon csapattársak voltunk, a velem hasonló korú játékosokkal rengeteget találkoztam a pályán, mint ellenfél, illetve Braun Csengét egészen kiskorom óta ismerem, mert rengeteget játszottunk egymás ellen.

- Hogyan telnek a napjaid ebben az új helyzetben?

- Nyilván így, hogy itthon kell maradni, ez egy nehéz helyzet, így most természetesen az edzések és a tanulás élvezi a fő prioritást. Mivel vidéken vagyok, így elég sokat kerékpározom, illetve reggeltől estig csinálom az egyetemmel kapcsolatos munkáimat, mert a követelmény iszonyatosan sok. Persze igyekszem odafigyelni a kikapcsolódásra is, sokat olvasok és hizlalom a családot a saját készítésű süteményeimmel, de sok időt töltök a szabadban, mert nagyon szeretek fotózni is. Persze figyelek az időbeosztásra, mert kell valami, ami motivációt jelent mind a tanulásban és az edzésekben is így, hogy a négy fal közé szorultunk a vírushelyzet miatt.

- A sport mellett akkor a tanulás is fontos számodra. Mesélsz erről kicsit?

- Természetesen! Másodéves gazdálkodás és menedzsment szakos hallgató vagyok a Milton Friedman Egyetemen, ebben a félévben specializálódtam marketingre, s nagyon szeretem ezt a szakot, úgy gondolom, hogy jól választottam. Fontosnak tartom a sport mellett a tanulást, később szeretném is kamatoztatni a megszerzett tudást, akár a sport keretein belül, akár az üzleti életben.

- Mit vársz magadtól, illetve a csapattól a következő szezonban?

- Mindenképpen bízom abban, hogy igazi csapattá kovácsolódva, a stabil középmezőnyben végzünk majd, természetesen bravúrgyőzelmeket is bemutatva. Magamtól azt várom elsősorban, hogy stabil tagjává váljak az együttesnek, szeretnék minél gyorsabban beilleszkedni, minél előbb megtalálni a közös hangot az edzővel és a csapattal is, hogy a lehető leghatékonyabbak legyünk.

- Mit gondolsz, mi az igazi erősséged a pályán?

- Mindenképpen erősségem az, hogy gyors játékos vagyok, az erőszakos védekezést is az erényemnek tartom, valamint az előkészítő játékban is szerepet tudok játszani. A győzni akarás is óriási bennem, ha meccs van, akkor mindent a győzelemnek rendelek alá, s ez nagy erény a sportban.

(borítókép: Blasius Photography - Horváth Balázs)