Lépésről lépésre!

Új játékosainkat bemutató sorozatunk ötödik részében azzal a Román Dorinával ismerkedhetnek meg együttesünk drukkerei, aki már tizenhét évesen bemutatkozott az NB I-ben, s nagyon bízik abban, hogy Dunaújvárosban is töretlen marad a fejlődése.

"Gyöngyösön, hét évesen kezdtem el a kézilabdázni, szivacs- és bőrlabdával. Kőrösi Fruzsitól és Völgyi Ágitól tanulhattam sokat, ők voltak az edzőim, majd 12 évesen kerültem Debrecenbe, Márián Blankához, itt három évet töltöttem el, nagyon sok tapasztalatot szereztem, hiszen itt már nem voltak velem a szüleim, kollégiumban voltam egyedül, így az ottani csapattól tanultam, rengeteget segítettek. Blankát azonban mindenképpen szeretném kiemelni, tőle nagyon sokat tanultam szakmailag és emberileg is, óriási hatással van a jelenlegi helyzetemre, amit most tudok, nagyrészt neki köszönhetem. Az általános iskola befejezése után a Nemzeti Kézilabda Akadémiához kerültem, ott szinte mindenki volt az akadémián belül az edzőm, így Kiss Szilád, Hajdu János, Bohus Bea, Woth Péter, Bartalos Béla is nagyon sokat segített. Három év után jött a lehetőség, hogy az NB I-ben is megméressem magam, így a Lokihoz igazoltam, a középiskola utolsó évét is itt fejeztem be. Egy évet töltöttem a felnőtt csapatnál, de kettős igazolással a Hajdúnánás csapatánál is szerepeltem a több játéklehetőség reményében. Majd éppen ezért, a több játék miatt igazoltam el Orosházára, itt két évet töltöttem, nagyon szerettem ott lenni, rengeteget játszottam, sok rutint szereztem, s az egyik meghatározó játékosa voltam a csapatnak, sok teherrel a vállamon, de pont ez volt a lényege az egésznek, szerettem volna, ha teher hárul rám, s nekem kell megoldani a feladatokat, de ez nagyrészt sikerült is. A Dunaújvárosba igazolásomnál Vágó Attila személye volt a döntő tényező, vele nagyon jó munkát kezdtünk meg Orosházán, s úgy gondolom, tovább tudok fejlődni a kezei alatt. A Kohásztól kaptam egy ajánlatot, ami számomra megfelelt, az elvárások és a koncepció is szimpatikus volt, s azért, hogy még előrébb léphessek, fejlődhessek Attila irányításával, ezért választottam elsősorban Dunaújvárost. Vágó Attilát nagyon jó szakembernek tartom, nem tűz ki lehetetlen célokat, lépésről lépésre halad, nincsenek nagy elvárásai, viszont, amik vannak, azokat keményen megköveteli. Amennyiben a csapat vevő lesz a munkájára, nem lesz semmi probléma, mert alkalmazkodó típus, kíváncsi a másik véleményére is, s az övével egyeztetve fogunk kompromisszumra jutni."

Dorina elárulta azt is, mint tart az erősségének a pályán, miben kell még fejlődnie, s azt is, hogy mit remél magától, illetve együttesünktől is a 2020/2021-es szezonban.

"Elég figyelmesnek tartom magam a pályán, erősségemnek a cselezést és a közbelövést tudom mondani, de utóbbiban van azért még miben fejlődnöm, mert Orosházán átlövőt játszottam nagyrészt, s ott nem én készítettem elő a játékot, így inkább átlövéssel, cselezéssel fejeztem be a szituációkat. Viszont ebben nagyon szeretnék tovább fejlődni, ezért kíváncsian várom, hogy miként fogok arra reagálni, ami vár rám, de nagyon bízom benne, hogy lesznek olyan rutinos játékosok körülöttem, akiktől sokat tanulhatok, hiszen erre vevő is vagyok. Ami a saját céljaimat illeti, nem szeretem ezt külön megfogalmazni, de nyilván minden fiatal játékosnak az a célja, hogy meghatározó legyen az NB I-ben. Apukám nagyon nagy példaképem, sok erőt ad, mindig az ő tanácsaira hallgatok, mikor azt mondja, hogy lépésről lépésre haladjak. A kitűzött célokért minden nap megdolgozom, hogy azzá váljak majd, aki szeretnék lenni. Titkon mindig nagy álmom volt a skandináv élet, nagyon szimpatikus a mentalitásuk, a hozzáállásuk, egyszer majd szeretném kipróbálni magam ott is, ha úgy alakul."

Fiatal játékosunk közös képe a legnagyobb példaképével, az édesapjával.

"Az még a távoli jövő, a közeli viszont itt van előttünk, s biztos vagyok benne, hogy a következő bajnokság elég érdekes lesz, mindenki hajtani fog, hiszen a koronavírus-járvány miatt nem tudtuk befejezni az előző szezont, így aki új csapatba szerződött, mind bizonyítani akar majd. Nyilván minél jobb helyezést szeretnék elérni, de a realitás talaján maradva az erős középmezőnyt céloznám meg. Ugyan a csapat még nem volt együtt, nem nagyon ismerjük egymást, azt, hogy kinek mi az erőssége, miben tud segítni a másiknak, de az erős középmezőnyt szerintem elérhetjük."

Dorina nem egyedül érkezik majd Dunaújvárosba

Csapatunk fiatal irányítója igazán családcentrikus, így szabadidejét jobbára szerettei körében tölti.

"Mikor nem a kézilabda körül forog az életem, akkor általában a párommal és a családommal töltöm az időt, van két nővérem, akikhez eléggé ragaszkodom, sok mindenben segítenek nekem a civil életben és a sportban is. Édesanyám a legnagyobb szurkolóm! Sok tanácsot kapok tőlük, igénylem is, mert ők sok minden megéltek már a sportban és a magánéletben is. A pihenés és a családban töltött idő mellett nagyon szeretek kutyát sétáltatni, van két kutyánk is, az egyik egy amerikai staffordshire terrier, a másik egy francia bulldog, ő jön is velem Dunaújvárosba majd. Mostanában egy átlagos napom igazából arról szól, hogy itthon a családommal vagyok, az unokaöcsémmel és a párommal. Most egy kicsit kevesebbet mozgok, mert szeretném bepótolni azt az időt, amit eddig nem tudtam a családommal lenni. A mi életformánk nem igazán hagyja, hogy sokat legyünk otthon, most van mit bepótolni, ezért sok időt töltök a szeretteimmel, s bár a napi rutinból hiányzik a rendszeres edzés, míg nem lesz kiadva, hogy milyen munkát kell elvégeznünk, addig a család az első."