A kézilabda és az adrenalin rabja

Új játékosainkat bemutató sorozatunk hatodik részében azzal a Sanja Dabevskával ismerkedünk meg, akire beálló pozícióban számíthat Vágó Attila vezetőedző, s természetesen az áprilisban 24. életévét betöltő észak-macedón játékos is be szeretne mutatkozni a szurkolóinknak.

"Szülővárosomban Gostivarban kezdtem el kézilabdázni tizenegy évesen. Három évvel később a fővárosi, Metalurg Szkopje igazolt le, itt folytattam a tanulmányaimat is. Miközben itt játszottam bekerültem a korosztályos macedón válogatottba, illetve később a felnőttek között is képviselhettem magam. Ez idáig 20-szor szerepeltem a felnőtt válogatottban és 60 gól van a nevem mellett."

- Előző idényben Görögországban játszottál, hogyan jött ez a kaland?

- Csapatommal egy barátságos meccset játszottunk a görög O.F.N. Ionias-szal, a meccs után maga a klub elnöke jött oda hozzám és szegezte nekem a kérdést, nem akarok-e az ő csapatukban játszani. Szeretem a kihívásokat és igent mondtam, természetesen az ajánlat is jó volt. De szeretnék tovább fejődni, ezért is örültem a DKKA megkeresésének, hiszen a magyar bajnokság az egyik legerősebb. Úgy vélem, ez a váltás előrébb viszi a karrierem és úgymond jobban láthatóvá tesz a kézilabdatérképen, és ez közelebb visz a célomhoz, hogy a Bajnokok Ligájában játszhassak.

- Melyik elért sikeredre vagy a legbüszkébb?

- Szerencsére fiatal korom ellenére sok sikerélmény ért már. Ötszörös macedón bajnok és kétszeres kupagyőztes vagyok. A Metalurg Szkopje csapatával a Challenge Kupában is szép sikereket értünk el nemzetközi szinten. De, ha ki kell emelnem egy sikert, akkor a legutóbbi kupagyőzelmem a legkedvesebb számomra, melyet már a Kumanovo együttesénél értem el. Ez az a csapat, ahol a tavalyi, görögországi évem előtt játszottam. Ők nagyon hosszú böjt után értek el kupasikert, így hatalmas volt az ünneplés.

Sanja fiatal kora ellenére számtalan sikert ért már el hazájában

- Mit gondolsz az igazi erősségednek a pályán?

- Fizikális játékos vagyok, de ezt a posztom megköveteli. A hétméteresek a specialitásaim, sokat kiharcolok, és szívesen el is vállalom őket. Ami a mentális értékeket illeti, minden meccsen a maximumot adom, nehéz helyzetekben is koncentrált tudok maradni, ami nagyon fontos. Az egyik legemlékezetesebb találkozóm egy szezonzáró mérkőzésem volt. Csapatommal, a Metalurggal rangadón fogadtuk a Vardar Szkopjét. Már csak körülbelül 5 másodperc lehetett hátra, amikor labdát csentem, majd egy csaknem egészpályás futást követően győztes gólt szereztem. Szeretem, és úgy érzem, tudom is motiválni a társaimat, néha egészen extázisba tudok kerülni.

- Amikor nem kézilabdával töltöd az idődet, mit szeretsz csinálni?

- Lehet, hogy furcsán hangzik, de a vezetés a legnagyobb hobbim. Autózni, különösen esténként teljesen kikapcsol engem. De tulajdonképpen mindent szeretek, ami adrenalinnal tölt el, szívesen paintballozok, de ejtőernyőzni is szeretek. A szezonra való felkészülés, amikor körbe-körbe futunk, annyira például nem tud lázba hozni, de amikor eljön a meccsek ideje, akkor szívesen futok megállás nélkül.

- Mit üzensz a DKKA szurkolóinak?

- Azt, hogy rajtam nem fog múlni semmi, a maximumot fogom adni, mint mindig. Csak kezdődjön már a szezon!