Anastasija álmai valóra válhatnak

Aki tavaly decemberben figyelemmel követte Dániában a női kézilabda Európa Bajnokságot hatalmas mosollyal a száján láthatta a montenegrói Anastasija Babovic-ot a pályán. Annak ellenére, hogy mindössze 29 percet játékidő jutott neki hat mérkőzés alatt, köztük a 20. születésnapján egy a svédek ellen 31:25-re megnyert rangadó, ahol végül 33%-os védési mutatóval végzett. Atletikusságával és pozitív hozzáállásával lenyűgözött mindenkit és tehetségét látva szép kilátások várják a montenegrói kézilabda történetében.

A jövő újabb pozitív fordulatot hozhat számára a hétvégén, amikor is csapatával hazai pályán, Podgoricában igyekszik kiharcolni a részvételt a tokiói ötkarikás játékokon.

A híres podgoricai klub, ’Buducnost’ neve szó szerint azt jelenti; ”jövő’. Nem is lehetne találóbb névvel előrukkolni Anastasija számára, aki jelenleg a klub kölcsönjátékosa és Magyarországon a Dunaújvárosi KKA csapatában szerepel. Annak ellenére, hogy az ország lakossága mindösszesen 620.000 fő, mégis igen sok tehetséges játékos vár Montenegróban arra, hogy eljöjjön az ő ideje.

„Az idősebb játékosok lassan visszavonulnak, és nagyon sok fiatal játékosunk van, akiknek fontos, hogy együtt dolgozzanak, ha a nemzeti válogatott azt a szintet szeretné képviselni, mint az elmúlt 10 évben” - mondta Bojana Popovic, a 2012-es londoni olimpiai játékok ezüstérmese, aki jelenleg a Buducnost Podgorica vezetőedzője, emellett Kim Rasmussen munkáját is segíti a nemzeti csapatnál.

„Nagyon nehéz, mivel nincs nagy választásunk. Keményen dolgozunk minden játékossal, hogy felépítsük őket, ez néha működik, néha nem. Nem lehet hirtelen minden tapasztalatot átadni, ez egy folyamat. Azokat, akik nálunk nem játszanak a Bajnokok Ligájában, kölcsön adjuk szerte Európába, hogy kicsit felnőjenek és immáron kiforrott játékosokként térjenek vissza hozzánk. Van, aki egy számára megfelelő klubba kerül, de akad olyan is, aki bár nagynevű egyesület játékosa lesz, azonban ott kevésbé sikerül neki előre lépni.”

„Természetesen számít az, merre veszik az irányt, de annak meghatározása, hogy mit szeretnének a sportban elérni, illetve, hogy ennek elérésébe mennyi energiát szeretnének beletenni, az kizárólag rajtuk múlik. Harcolunk értük és harcolunk azért, hogy a fiatal játékosok minél többet kaphassanak az országuktól. Egy percre sem állunk meg, a Buducnost-nál azon dolgozunk, hogy felépítsük ezeket a fiatalokat, akik előtt mind a Bajnokok Ligájában, mind a nemzeti csapatban is szép jövő áll.”

Anastasija Babovic pontosan olyan típusú játékos, akiről Popovic edző beszél, egy olyan fiatal, aki a nyáron Buducnostból Magyarországra költözött.

„Nagyon nehéz volt, mert a Buducnost gyermeke vagyok, ők az első csapatom és ennélfogva a szívemben mindig kiemelt helyen vannak” - nyilatkozta a kapus az ihf.info-nak az átigazolásról.

„Eleinte nem volt egyszerű, de fiatal vagyok, és több bajnokságra, több tapasztalatra volt szükségem. Sehol a világon nem tetten érhető az a mentalitást, mint nálunk Montenegróban, az a karakter, és az a szív, amit a pályán küzdve mutatunk, egyedülálló. Amikor átkerültem, ez volt a legnehezebb számomra, elfogadni egy új stílust, és egy más típusú hozzáállást a játékhoz. De ha más országba mész, ez mindig így van, alkalmazkodnod kell minden értelemben.”

 „A koronavírussal terhelt időszak nem egyszerű egyedül lakni távol a családtól, de ez egy percig sem hagyta szem elől veszteni a célt, amiért jöttem; nem gondolok semmi másra, csak, hogy játszani és fejlődni akarok, a legjobb akarok lenni és a legtöbbet segíteni az aktuális csapatomnak. Fontos, hogy mindig legyen valami, amit aktuálisan inspirál, amit meg kell tennem” - tette hozzá.

„Például most nagyon vágyom arra, hogy ott lehessen a válogatott az olimpiai játékokon, és mindent megteszek ennek érdekében. De ha ez sikerül, utána sem maradok cél nélkül; a másik álmom, hogy visszatérve a nevelőegyesületembe szerepet kapjak a Bajnokok Ligájában is.  

Ezt az álmot, amelyet Babovic sok montenegrói fiatal kézilabdázóhoz hasonlóan él, a nemzeti csapat 2012-es londoni ezüstérme táplálta. Az akkor 11 éves kapus a repülőtéren ámulva várta, hogy a montenegrói nemzeti együttes hazatérjen Nagy-Britanniából. Anastasija persze már ez előtt tudta, hogy a kézilabda az ő sorsa.

 „Az első naptól kezdve, amikor megérintettem a kézilabdát, tudtam, hogy a világ legjobbja akarok lenni” - mondta.

„Öt éves koromban kezdtem, a kézilabda az életem, de így is nehéz szavakkal leírni, mekkora öröm, egy hozzám hasonló fiatal játékosnak, hogy húsz éves korára a felnőtt nemzeti csapatban játszhat és részt vehet egy nagy tornán, például egy Európa-bajnokságon. Hihetetlen, egyszerűen fantasztikus érzés! Ráadásul most egy újabb lehetőség van előttünk, hiszen az olimpiai kvalifikációért játszunk. Nyugodtan mondhatom, hogy az olimpiai játékok minden sportoló álma.”

A kapust egy percig sem ijesztette meg az, hogy azokhoz a játékosokhoz csatlakozott, akikkel még 2012-ben közös képeket készített a reptéren, illetve hogy nem csak a történelmi sikereket elérő montenegrói példaképek közelében lehet, hanem olyan legendás kapusokkal játszat, mint például a norvég Katrine Lunde.

„Ezek a tapasztalatok mind hozzásegítenek ahhoz, hogy tovább fejlődjek, hogy még többet adjak bele” - nyilatkozta a világsztárokkal való találkozásról.

„Arra tanít, hogy hinnem kell magamban, képes vagyok arra, hogy elérjem amit ők nyújtanak. Tudom, hogy megérdemlem a lehetőséget és meg kell ragadnom annak minden pillanatát.  „Abban a pillanatban, amikor a pályára kerülök, azt gondolom, egy szinten vagyunk. Természetesen ez nem egoizmus, folyton az jár a fejemben, hogy olyan szeretnék lenni, mint ők, hiszen ők a legjobb kapusok, de amikor játszunk, mindannyian ugyanazt akarjuk: megfogni a lövéseket és mindent megtenni, hogy a labda ne kerüljön a kapunkba. Amikor sikerül a védés, úgy érzem, hogy én vagyok a legjobb, és hogy senki sem tud gólt szerezni ellenem, és ha tudatosan ezt erősíted fejben, egy-egy szép védés sokat adhat neked." - magyarázta.

"Viszi tovább az álmodat egészen egy adott büntető kivédésétől odáig, hogy segíted a nemzeti csapatodat és akár a világ legjobb játékosainak a lövését is képes vagy megfogni.

Sokan a legjobbak közül a hétvégén itt lesznek Podgoricában, és Anastasija teljesen a célra összpontosít, kezdve a mai mérkőzésre a norvég válogatott ellen

„Mindenki tudja, hogy az északiak az elmúlt 10 év legjobb csapata" - mondta.

"De úgy gondolom, hogy minden rajtunk múlik, ha 100% -ot adunk és ha azokat a dolgokat csináljuk, amelyekről beszéltünk, mindenkit megverhetünk.”

Amikor megkérdeztük, hogy a fiatal kapus kérte-e valaha, hogy megnézhesse Bojana Popovic, Majda Mehmedovic vagy épp Jovanka Radicevic olimpiai ezüstérmeit, a játékos mosolyogva azt felelte:

„Igen, megérintettem őket, de a sajátomat akarom!”

Eredeti cikk forrása: IHF.info