"Utolsó bástya" a Kohásznál

Új játékosainkat bemutató sorozatunk harmadik részében azzal a Wéninger Alexával ismerkedhetünk meg, aki már tizenhét évesen kapuba állhatott a Bajnokok Ligájában, s interjúnk elején eddigi pályafutásának fontosabb állomásain kalauzol át minket.

"Általános iskolás koromban, harmadik osztályban kezdtünk el ismerkedni a sportággal az osztály- és évfolyamtársakkal Gellér Ferencnél, s egészen hetedik osztályos korunkig együtt is maradtunk, ám itt már sajnos nem voltunk annyian ahhoz, hogy iskolai keretek között folytassuk a játékot. Így kerültem az ETO utánpótlás bázisába, ahol előbb Hornyák Lajosnál voltam, majd innen kerültem Tóth Lászlónéhez, míg junior koromban már Danyi Gáborral és Gyulay Lászlóval edzhettem együtt. Itt már abban a megtiszteltetésben is részem lehetett, hogy több alkalommal is együtt edzhettem a felnőttekkel, itt a kor legkiválóbb kapusaival volt szerencsém együtt dolgozni, Katrine Lundével, Kiss Évával, Herr Orsolyával, Kari Aalvik Grimsbővel, Jelena Grubisiccsel, ami nagyon inspiráló volt, hiszen nem mindenkinek adatik meg az a lehetőség, hogy ilyen kiváló játékosokkal készüljön. Volt lehetőségem NB I-es meccseken és a BL-ben is játszani, amit akkor talán még fel sem fogtam, hogy mekkora kitüntetés az ember életében, hogy közel ötezer ember előtt léphet pályára. Nagyon hálás vagyok azért, hogy ezt Ambros Martin lehetővé tette nekem, míg Danyi Gábornak azért jár a köszönet, mert hozzásegített ahhoz, hogy részt vegyek a felnőtt edzéseken, ahol a szakmai stáb és a csapattársak is rengeteget segítettek a beilleszkedésben. Ezt követően Mosonmagyaróvárra kerültem több csapattársammal együtt, itt egy évet töltöttem el úgy, hogy közben bemutatkoztam a junior válogatottban, majd Budaörs következett, ahol két évet töltöttem el, több válogatott kézilabdázóval is együtt játszhattam, akiktől szintén sokat tanultam, s igyekeztem minél többet fejlődni. Aztán jött Orosháza, itt sajnos nem úgy alakult a szezonom, ahogy terveztem, de most nagyon pozitív vagyok és izgatottan várom, hogy Dunaújvárosban minél előbb elkezdjük a felkészülést."

Arról, hogy miért nem alakult kedvezően az előző szezonja, szintén beszámolt a fiatal hálóőr.

"Sajnos már az első mérkőzésen elülső keresztszalag-szakadást szenvedtem. Azzal szerencsém volt, hogy a sérülést követő napokban meg tudott műteni Dr. Béres György főorvos a tatai Kastélypark Klinikán, majd pár hetes otthoni lábadozás után Orosházán egy nagyon komoly rehabilitáción vettem részt. Ez olyan jól sikerült, hogy már az edzésekre is vissza tudtam állni, s ha a koronavírus-járvány miatt nem szüneteltetik, majd zárják le a bajnokságot, akár mérkőzéseken is pályára léphettem volna. Csalódott vagyok, hogy ez nem jött össze, de itthon is becsülettel készülök, s igyekszem megtartani azt a formát, amit az edzéseken már megszereztem. Maga a sérülés nagyon nehezen érintett, de a csapattársaim, a rokonaim és a barátaim is végig mellettem álltak, ezért úgy gondolom, hogy sokat tanultam ebből is, s mentálisan megerősödve dolgozhatok tovább azon, hogy minél jobb kapus legyek."

Alexa dolgozott már együtt új vezetőedzőnkkel, Vágó Attilával is, így tisztában van vele, hogy milyen karakterű csapatra számíthatunk az új szezonban.

"Már a tavaly is együtt dolgoztam Vágó Attilával, ez is szerepet játszott abban, hogy Orosházára igazoltam, mert egy komoly célkitűzésekkel és nagyon jó háttérrel rendelkező klubról volt szó, ahol a szakmai stáb és a játékosállomány is felkészült a rá váró feladatokra. Fiatal és ambiciózus edzőnek tartom Vágó Attilát, aki szép eredményeket ért el már eddig is. Orosházán számára az volt a legfontosabb, hogy egy stabil és hatékony védekezést rakjon összes, s abból az esetleges gyors lerohanásokkal szerezzünk minél több gólt. Bár a keret még nem teljes, szerintem a fiatalok rengeteget tanulhatnak a rutinos, a válogatottat és több száz NB I-es mérkőzést maguk mögött tudó játékosoktól. Egy hajtós és küzdős csapat van alakulóban a Kohásznál, remélem, hogy minél jobb helyen végzünk majd, s a közönséget kiszolgálva érjük majd el az elénk kitűzött célokat."

Fiatal hálóőrünk szerint a jó kapus egyik legfontosabb ismérve a megbízhatóság, s bár tisztában van azzal is, hogy még sokat kell fejlődnie, minden edzésen és minden mérkőzésen keményen dolgozik azért, hogy még jobb kapussá váljon.

"A kapusposzt rendkívül sajátságos, akár a mozgásait nézzük, akár azt, hogy miként készülünk egy mérkőzésre, a csapattól kicsit elkülönülve, de mégis annak szerves részeként. Utolsó bástyaként jellemezném magunkat, mert akár döntő szituációkat is meg tudunk oldani egyedül, de közben iszonyatosan fontos az, hogy milyen védekezés van előttünk. Emellett mi is meg tudjuk könnyíteni a többiek életét, ha olyan versenyformában vagyunk, hogy mondjuk negyven százalékos hatékonysággal védünk. Egy jó kapust sok minden meghatároz, ám a megbízhatóság az, amit leginkább kiemelnék, mert nagyon fontos, hogy egy olyan bizalom alakuljon ki a mezőnyjátékosok és a kapus részéről is, hogy tudják, a másik meg tudja oldani a feladatát. Ez a stabil kapcsolat, illetve ennek állandósága rengeteget jelent. Ami engem illet, szerintem még sokat kell fejlődnöm, s bár van két-háromévnyi NB I-es tapasztalat mögöttem, de kapusként mindig fejlődni, újulni kell, hiszen a játékosok egyre gyorsabb kézilabdát játszanak, a női szinten is egyre technikásabbak a játékosok, s olyan lövési stílusok is előkerülnek, amilyeneket eddig csak a férfiaknál láttunk. Szerencsére eddig fantasztikus kapusedzőkkel dolgozhattam együtt, így már többféle stílust is a magaménak tudhatok, ezeket igyekszem naprakészen tartani, s minden edzésen, minden meccsen igyekszem fejlődni, magamat is fejleszteni."

Akadémiánk felnőtt csapatának kapusa nagyon várja már az új szezont, s természetesen abban bízik, hogy minél nagyobb részt tud majd vállalni a csapat sikereiből.

"Már nagyon várom és izgatott is vagyok az új szezon miatt, kíváncsi vagyok az új csapattársakra, várom, hogy elkezdhessük a közös munkát és a felkészülést, s kíváncsi vagyok arra is, hogy milyen eredményekre leszünk képesek a 2020/2021-es szezonban. Remélem, hogy minél sikeresebbek leszünk, s természetesen az a célom, hogy minél nagyobb részt vállaljak abból, hogy a csapat elérje a kitűzött céljait."