Viborgi úti napló III.

A Kohász… az Dunaferr… Küldöttségünk tagjai rendre szembetalálják magukat azzal a kérdéssel, hogy kik is vagyunk, honnan jöttünk. Ilyenkor jön a magyarázat: Dunaújváros, kézilabda akadémia, utánpótlás. A válasz némi homlokráncolás és bizonytalan mosoly. Aztán megadjuk magunkat és bedobjuk: tudod, Dunaferr… És jön a vigyor, a hátba veregetés és a nagy nevek sorolása. Hihetetlen márkaépítés folyt a sportban az ezredfordulón és ha a vasgyár jelenlegi vezetői csak egy kicsit is éreznék ennek súlyát, biztos nem hagynák veszendőbe menni a hírnevet. Mindenesetre sok víznek kell lefolynia a Dunán és sok győzelmi tudósításnak kell megjelennie a médiában, hogy a Kohász elhomályosítsa a Dunaferrt. Kényszerből, de ezen leszünk.

Ellágyuló edzői szív

Kezdjük a sort a felnőttekkel, hiszen nekik ma könnyebb napjuk volt. A legnagyobb logisztikai kihívást az jelentette, hogy a mosásra szánt szerelés (termelnek belőle a lányok rendesen) hogyan jut el a sportcentrumba és tisztán vissza a szállásra, ahol nincs mosási lehetőség. Már a hazautazás formaruháját egyeztetik a játékosok, ami jelzi, hogy túl vagyunk a félidőn, vagy fogalmazzunk úgy: a nehezebbik felén… Mára erőnléti edzést tervezett Mátéfi Eszter, ami tíz órakor a viborgi akadémia konditermében kezdődött. Talán nem kell mondani, hogy egy hatalmas, minden elképzelhető "kínzó eszközzel" felszerelt létesítményről van szó, amit bejárni is elég.
A helyi nyugdíjasok ingyenesen látogathatják, így csapatunk érkezésével jelentősen csökkent a terem átlagéletkora. Először Ferling Detti vezényelt 25 perces spinning gyakorlatot, ami alátámasztja a régi igazságot a rablóról és a jó pandúrról… Közben hevenyészett számolással feltérképezzük, hogy ha 63 fős lenne a keretünk, akkor is jutna mindenkinek egy kerékpár a gyakorlatokhoz. Szóval nem kispálya. Aztán jönnek a személyre szabott penzumok, a tárcsák, no meg a verejtékcsíkok. A közös ebédnél már a délutáni program volt a téma, mert a vezetőedző kemény szíve is ellágyul néha és szabadidőt engedélyezett a társaságnak.
Gyorsan megszületett a döntés, egy aarhusi kirándulásról, ahol Horváth Tibor vállalta a kalauz szerepét és végre a lányok áldozhattak Shopping Istennő oltárán is (egy keveset). Ehhez a maga módján az akadémia vezetése is hozzájárult: az egyébként augusztus 4-re tervezett bérfizetést "humanitárius" okokból előrehozta, elhárítva ezzel az ajándékvásárlás egyetlen, apró technikai akadályát. Egy gesztus, pozitív üzenettel… A közös jó hangulathoz még egy tisztességes küzdelem tehet hozzá a bombaerős házigazda Viborg ellen. Bulath Anita ellenfélként való visszatérésére sokan kíváncsiak, s mi is felfokozottan várjuk a péntek délután fél négyre kiírt találkozót.

Felemás eredmények

Eközben az utánpótlás csapatok megkezdték a négyes döntő küzdelmeit. A lebonyolítási rend úgy hozta, hogy az első találkozót rögtön egymás ellen játszottak. Természetesen mindkét edző azt kérte, hogy vigyázzanak egymásra a lányok, de azért a "Ki az úr a házban?" kérdés csak ott motoszkált a fejekben. A junior keret presztízsként kezelte a találkozót, és komoly iramot diktált az első perctől kezdve. Látszott, hogy ismerik egymást a játékosok és az is, hogy a "rutin meg az évek" melyik oldalon dominál. Rapatyi Tamás tanítványai fokozatosan húztak el a kissé kedveszegett az ifjúságiaktól és végül 29-12-re diadalmaskodtak.
Ehhez képest nagyot fordult a világ délutánra… A tegnapi döntetlenek után az volt a nagy kérdés, hogy kinek tett jót a gondolkodási idő, illetve kit mennyire visel meg a délelőtti forduló. A Viborg mindenesetre öt góllal verte az Odense csapatát, ami első csapatunk házigazdák elleni találkozóját amolyan döntővé emelte. Sajnos ez az összecsapás túl simára sikerült… Gyenge kezdés után tanácstalanság, talán így foglalható össze a mérkőzés, amit megtisztelt a Viborg elnöke és a felnőtt csapat vezetőedzője is. Talán tehetséget kerestek a sorainkban, de ebből most nem sokat árultunk el, hiszen 23-14-es vereséget szenvedtünk. De semmi baj, ha minden jól alakul a szombati, végső fináléban még visszavághatunk, már ami a kupa elhódítását illeti. Ehhez csak néhány apróságra van szükség: ki kell találnunk a hatos faluk ellenszerét, mert rendre lepattantunk róla. Ki kell iktatni a jobblövőjüket, mert gyakorlatilag egyedül vert meg bennünket. Sokkal határozottabban kell védekezni és nem ártana egy kicsit jobb százalék a kapuban sem. Kell még ötlet, sebesség, pontosság. Menni fog, lányok!
Ahogy vége lett a rémálomnak az 5-ös csarnokban, már igyekezni kellett a 2-es számú terembe, ahol újabb magyar-dán derby várt tánk, döntetlen előzménnyel, hiszen ifjúsági együttesünk az Odense csapatával mérkőzött meg. Az előbbiekben leírt elvárások Gyöngyi néni csapatánál rendre megvalósultak. Kellett is a bátorság és tűz, mert az északi lányok nem mentek össze az éjszaka folyamán. Szerencsére Iván Emese lövéseire ezúttal sem volt ellenszer, Fehér Niki jól bűvészkedett a labdával, Moutso Dorka sziklakeményen tartotta a támadókat, Szóládi Gigi pedig pattogott a kapuban, mint a gumilabda. Nagy Zsuzsinak kell még egy kis sárkánytej a harcossághoz, de jól passzolt és a két szélsőnek, Fodor Noéminek és Udvardi Laurának is voltak pazar góljai. Ennyi jó teljesítményt nehéz ellensúlyozni, s ez nem is sikerült a dánoknak, így fantasztikus, önbizalmat adó 19-14-es győzelemnek örülhettünk.
A holnapi játéknapon keresztbe játszanak a magyar és dán csapatok, vagyis a Viborg az ifjúsági együttesünkkel, míg az Odense a juniorokkal nézhet majd farkasszemet. Desszertnek pedig jön a felnőttek mérkőzése, s útinaplónk következő fejezete erről szól majd.