Becsvágy és ifjonti lelkesedés jellemzi

A szakember idejekorán életre szóló kapcsolatot kötött a sportággal, és fokozatosan lépkedett felfelé a ranglétrán.

– Szegeden nevelkedtem és kézilabdáztam, az egyetemen testnevelő tanárként végeztem, ott szagoltam bele a szakmába. A Pick Szeged utánpótlásában volt egy nagyon jó korosztályom, hat év alatt mindent megnyertünk, amit lehetett. Itt figyelt fel rám az utánpótlásért felelős szakma az MKOSZ-nél, bekerültem a szövetséghez másodedzőként egy korosztályos válogatotthoz. Később főállásban a serdülőválogatottat irányítottam, együtt dolgozhattam olyanokkal, akik ma már a felnőttválogatott pillérei. Ligetvári Patrik, Máthé Dominik, Győri Mátyás, Juhász Ádám és Szita Zoltán mellett Bartók Donátot emelném ki, akinek nevelőedzője voltam Szegeden.

A szegedi évek után a Nemzeti Kézilabda Akadémiához kerültem, az alapítástól kezdve ott voltam a férfi szakágnál, Gyurka Jánossal, Kovács Péterrel és Imre Vilmossal dolgozhattam. Szakmailag mindenkitől rengeteget tanultam. Itt négy évet töltöttem, de éreztem, hogy váltanom kell az utánpótlásból a felnőttkézilabda irányába, mert féltem, hogy egy idő után a szakma beskatulyáz csak utánpótlásedzőnek. Sok álmatlan éjszaka után három éve elmentem az akadémiáról, az NB I/B-ben szereplő Veszprémi KKFT csapatát irányítottam másfél évig. Ezt követően jött az Orosháza megkeresése, aminek azért örültem, mert közelebb kerültem Szegedhez, valamint a feleségem odavalósi. Nagyon sok új ajtó kinyílott előttem, hogy a nőkkel is elkezdtem foglalkozni, többek között az újvárosi megkeresés sem lett volna, ha nem fogadom el az Orosháza invitálását.

Vágó Attila tökéletesen ismer minden korosztályt (fotó: Tóth Emese / Feol.hu)

A fiatal, 34 éves edző egy nagy múltú, jelentős eredményeket elérő klubhoz került, és a bemutatkozásakor meggyőzte a vezetőket, hogy ő lehet az igazi megoldás.

– Az előző edzők révén volt ajánlásom Imre Vilmostól, valamint György Lászlóval is jó kapcsolatot ápolok, és a vezetőség figyelmét ők irányították rám. Többször találkoztam Mátyás Gábor ügyvezetővel és a szakmai stábbal. A beszél­getések során kiderült, hogy azonos felfogásban gondolkodunk a kézilabdáról, nem voltak messze egymástól az igények sem, gyorsan megállapodtunk.

Nagy fába vágta a fejszéjét, lényegében teljesen új csapatot kell építenie.

– Komoly feladat a csapat­építés, ehhez idő kell. Azt senki ne várja tőlünk, hogy a szeptember 6-i rajtra az összes játékos ismerni fogja egymás gondolatait, össze kell őket csiszolni. Itt azonban megvan annak az előnye, hogy az új edző a saját elképzeléseit jobban bele tudja építeni a csapatba, mint egy már kész, meglévő együttesnél. Nem biztos, hogy szerencsés teljesen átalakítani mindent, ezért mivel a régi csapatból is maradtak, a kettő között fogom megtalálni a lényeget. György László és Imre Vilmos jó munkát végzett, azt a szisztémát lehet folytatni, ám ezt ki kell egészíteni.

Lassan elindulhatnak a foglalkozások, és megvan már a felkészülés forgatókönyve is.

– Két hete elkezdtünk az új vezetőséggel, illetve a stábbal dolgozni. A felkészülés kezdete július 6-a, hétfő lesz, de már az előző héten találkozunk a csapattal és tervezünk egy csapatépítő programot két három napra, hogy megismerjék egymást a játékosok. Mégse az történjen, hogy az alapozás első napján találkozunk csupán először.

A klub bázisát képező akadémiára is számít az új szakvezető.

– Nagy előny, hogy itt már van egy kész akadémia, sok fia­tal tehetség kerülhet ki innen. Mint régi utánpótlásedzőnek, szívügyem az utánpótlás és szeretem is bedobni a fiatalokat a mély vízbe. Az a terv, hogy minél több saját nevelésű játékos legyen a felnőttcsapatban.

Forrás: FEOL.hu