Mámorító döntetlen

 

Nagyon nehéz feladat várt ma este a Dunaújvárosi Kohász Kézilabda Akadémia felnőtt együttesére, ugyanis az idényben még hibátlan, a bajnokságban és a Bajnokok Ligájában is megállíthatatlanul robogó FTC volt a mieink ellenfele, mely ellen csak maximális teljesítménnyel volt esély egy szép eredmény elérésére.

Nem adjuk fel

A kezdés azonban nem sok jót ígért, mert hiába szerezte meg Bódi révén a Kohász a vezetést, ezt követően a vendégek percei következtek. A zöld-fehérek öt gólt szereztek zsinórban úgy, hogy a mieink nyolc perc alatt hat labdát eladtak, kihagytak egy hetest, így egyáltalán nem volt véletlen, hogy Mátéfi Eszter időkéréssel reagált a mieink vergődésére (1-5).
A rövid pauza használt is Ferlingéknek, akik támadásban és védekezésben is nagyon összekapták magukat, ráadásul Knezovic is egyre többet találkozott a labdával. Ferling, Takács Dusmáta szép gólokat szereztek, s mikor a 14. percben Takács Fruzsina is feliratkozott a góllistára, már egyenlőt mutatott az eredményjelző (7-7). Ekkor Kovacsicz és Tomori egy-egy találatával visszavette az előnyt a Ferencváros, ám a mieink továbbra sem akartak leszakadni vetélytársuktól, s egy ideig még tartották kétfás hátrányukat, ám az emberelőnyeivel kiválóan gazdálkodó zöldek a 21. percben már ismét négy góllal álltak jobban a továbbra is jól küzdő Kohásznál (9-13).
A félidő véghajrája viszont nagy dunaújvárosi feltámadást hozott, mert a vendégek is elkezdtek hibázgatni, s ezt végre könyörtelenül kihasználták a mieink, akiknek annak ellenére is sikerült egyenlíteniük, hogy időközben két újabb büntetőt is elhibáztak. Az utolsó percben a vezetés megszerzéséért támadhatott a Kohász, ám a sokadik Abramovics-védés után Szarka iramodhatott meg egyedül Knezovic kapuja felé, s mivel ő nem hibázta el a ziccert, így mégis a vendégek térhettek egygólos előnnyel a pihenőre (15-16).

Pontot érő küzdelem

A térfélcsere után viszont a mieink kezdtek sokkal jobban ellenfelüknél, talán Mátéfi Eszter tanítványai is elhitték, hogy megfogható a kissé nagyképűen játszó fővárosi csapat, s rendkívül bátran ugrottak neki vetélytársuknak. Knezovic szerencsére ott folytatta, hol korábban abbahagyta, míg a Fradi kapuja elé álló Pastrovics csak akkor találkozott a labdával, amikor a hálóból kellett kiszednie. Így történhetett meg, hogy a Kővári góljával egalizált, majd Ferling és Bódi találatai után már két góllal vezetett csapatunk, s egyből sokkal jobb lett a hangulat a lelátón is (19-17).
A vendégek erőlködtek, igyekeztek egyre inkább felpörögni, ám ez nem ment annyira könnyen, ráadásul a mieink továbbra is eksztázisban játszva válaszoltak minden fővárosi találatra, így nemhogy csökkent volna a két gárda közti különbség, hanem a 29. percben Elek Gábornak kellett időt kérnie, mert már hárommal vezetett a Kohász (22-19). A kis szünet alatt rendezték is soraikat a vendégek, akik két hazai támadási hibát is gólokkal büntetve egalizáltak, ám azonnal jött az időkérés a túloldalon is, mely után Takács Dusmáta egy szépen kijátszott figura, míg Takács Fruzsina egy lerohanás után volt eredményes (26-24). Sánta finoman szólva is véleményes kiállítása alatt viszont sorozatban három gólt szerzett a fővárosi egylet, mely ismét magához ragadta a kezdeményezést, ám ezen az estén a mieink nem ismertek lehetetlent, s pár pillanattal később már újra náluk volt az előny (28-27).
A rutinos fővárosiak is nagy hajrába kezdtek, ekkor már nagyon akartak ők is, s Tomori, majd Szamoránsky fontos góljaival megléptek kettővel, s mivel ekkor már csak bő három perc volt hátra, szurkolóik azt hihették, hogy ha nehezen is, de behúzzák a győzelmet. Nem így történt, mert a mieink ekkor sem adták fel a küzdelmet, s a kiválóan játszó Kővári góljával feljöttek egyre, majd két fővárosi támadást is kivédekezve támadhattak az egyenlítésért. Az utolsó támadás joga a Mátéfi-csapaté volt, mely kapusa helyett is mezőnyjátékost küldött a pályára, s a kockáztatás be is jött, mert heteshez jutott együttesünk, s bár azt megelőzően a mieink összes próbálkozását hárította Abramovics, most nem volt esélye Bódi lövése ellen (31-31). A mieink hatalmas bravúrt bemutatva szereztek pontot a Fraditól, s egyáltalán nem volt érdemtelen a meccsvégi örömtánc sőt, mert a ma bemutatott küzdelemért és hozzáállásért minden dicséretet megérdemelnek a csapat tagjai.

Erőt adhat ez a siker

A mérkőzés után természetesen csupa öröm volt a csarnok dunaújvárosi érzelmű része, s érthetően boldog volt Mátéfi Eszter vezetőedző is, aki csapata küzdeni tudásának tulajdonította a mai pontszerzést.
- Erre az eredményre a legmerészebb álmainkban sem gondoltuk volna, ugyanakkor rengeteget tettünk azért, hogy pontot tudjunk szerezni a Fradi ellen. A mérkőzés előtt azt kértem a csapattól, hogy az első pillanattól kezdve az utolsóig küzdjenek, s bár a kezdésünk nem volt túl jó, sportemberi magatartásból és küzdőszellemből is jelesre vizsgázott a csapat minden egyes tagja, amiért természetesen jár a gratuláció mindenkinek, s nagyon remélem, hogy ez a mai eredmény és a mutatott játék további erőt ad a sikeres folytatáshoz is.

 

DKKA – FTC
31-31 (15-16)
DKKA: Knezovic, Kővári 4, Vadász, Ferling 8, Takács D. 3, Takács F. 6, Bódi 5. Csere: Gáspár, Gera 2, Sánta 2, Orbán 1, Berta. Vezetőedző: Mátéfi Eszter.